Hol kezdődik Budapest?

Ferihegyen, a megérkezés pillanatában.

Amikor elmennél wc-re, de csak egyetlen női mosdó létezik közel-s-távol,

az is összevonva a mozgássérültekkel és a kisgyermekesekkel – a nők mióta olyan szolidárisak? – és negyed órát vársz, csak hogy sorra kerülj,

aztán állsz a trónmagasságba épített wc fölött, és minden valós, budapesti romkocsma mellékhelyisége fölött növesztett combizmodat latba vetve is csak nagy nehezen csurrantasz hazai földre – igen az első bosszúság elég ahhoz, hogy elrontsa a napodat.

De akkor még nem tudod, hogy Svájcban, az átszállás negyed órája alatt,

amikor neked a rapid férjfogáson járt az eszed, elkeverték a csomagodat –

sajnáljuk csak holnapután érkezik.

És akkor megállsz egy pillanatra – hogy valóban a hellyel van a baj, vagy te lettél ilyen oltári sznob, tüchtig szőrszálhasogató idióta?

Pedig csak a csomagodat akarod, azokat az élményeket, amiket nagy nehezen, kétségösvényeken gereblyéztél össze,

azokat az igazságokat, amiket hamupipőke módjára szemelgettél ki szüleid, rokonaid, barátaid, rosszakaróid, és a társadalom tapasztalat-ocsúja közül,

hogy a végére saját frissen szűrt, hidegensajtolt szűz olajad legyen.

Ezt a csomagot akarod átmenteni a városon keresztül a lakásodba, jobbhíján ezért szorongatod a kézipoggyászodat, és biztosan ezért majszolod rohamléptekben a külhonban vett aranymandulás péksüteményt  (mért, itthon nem jó a zsömle?) ,

és tekersz egy cigarettát a kinti dohányból, ami tudjuk, hogy egészen más izű, és ezért nagy becsben van tartva.

De nem hagy időt a város, itt nem szoktak romantikázva füstölögni, jön a metró,

barátságos gombszemei intenek: "ugyis tudod, hogy közülünk való vagy, nosza, hadd nyellek be, vagonjaimban összegyúrlak a szürkés pesti rosszkedvvel, és a Nyugatinál a kurvák félretaposott körömcipőinél köplek ki, majd talpraállsz,

lenőtthajú lányaim bandzsa szemei mutassák utadat."

Hol kezdődik Budepest?

Már sokkal előbb elkezdődik.

Em esemesénél,

amit a tengerparton fekve gyanútlanul kibontok.

Gyomorszájon kap, pedig csak egy semleges jókivánság, amolyan minden jót külföldön,

majd holnapután beszélünk. Csakhogy mikor ezt elolvasom, rögtön holnapután lesz,

máris remegő bizonytalanság vagyok,

hogy vajon egy újabb szívességről van-e szó, vagy valami magvasabb dologról.

Fantasztikus, hogy még a hangja se kell hozzá, hogy visszarántson saját valóságába,

ami földrajzilag mégiscsak Budapest,

közelebb zoomolva meg egy óbudai lakótelep emlékekkel agyondobozolt szobája.

Hol kezdődik Budapest?

Nem kezdődik sehol, mert nem tud benned véget érni. És ebben semmi romantikus szeretet nincsen,

mert mi van abban szép, hogy hozod a hazait - a spórolást, a félelmeidet, a már számodra is unalmas, rádkövült szkepticizmust.

Mindig is szendvicskészítő, kritikus és búskomorságra hajlamos keleteurópai leszel.